'merican psycho

Ezt a masodik hetet a harmadikkal es a negyedikkel nagyon gyorsan beis fejeznem.

Meg az elso het vasarnapjan internetes kutakodasom eredmenyekent ratalaltam a WorkForce1-ra, ami az allamilag tamogatott munkaugyi kozpont itteni egyik kirendeltsege. Felkeszult szakemberek segitenek munkat vagy tanfolyamot keresni a munkanelkulieknek.

Elis mentem, beis jelentkeztem. Voltam is egy allasinterjun az “elbaszott rezumemmel”, ezert az az allas eluszott. Persze kudarckent eltem meg akkor, viszont igy utolag mar nem banom. Penztaros allas lett volna a Century21 aruhazlanc ujonnan nyilo Queens-i boltjaban. Ezuton mondanek bucsut a 10%-os diszkontnak, es az osszes 32-es meretu farmernadragnak, amik diszkont aron futnak meg az egyszeru halandok szamara is.

Mivel nemsok “szakmai” multtal rendelkezek, igyhat a rezumem a kulcs. Oda kell valami olyat beirni, amitol minden munkaltato terdreborul elottem. Ok enelottem.

Elis mentem a WorkForce1 egyik szakijahoz egy elore megbeszelt idopontban, aki allitolag rezume-guru. Velem kabe 3 percet toltott – ebben a bemutatkozas is benne volt termeszetesen – aki elmondta, hogy nekem egy funkcionalis rezumere van szuksegem.

Orultem a gondolatnak, foleg annak, hogy egy ujabb hetet tolthetelk otthon. De legalabb valami funkcionalissal fogok foglalkozni. Funkcionalni fogok.

Nyilvan a template-t letudtam volna jomagam is szedni a netrol, viszont igy a szaki nem keresett volna egy extra szazast a tanacsadasert.

Kerdeztem, hogyha esetleg osszerittyentem a rezumet, atnezne-e, mire a valasza az volt, hogy nem, tul sokan vagyunk mi munkanelkuliek, igy ettol neki megtobb a munkaja – tehat boldoguljak vele magam a legjobb belatasom szerint.

Huhh. Erre telefonos segitseget kellett igenybe vennem – gondoltam, lehetek meg milliomos is, ha betartom a jatekszabalyokat.

Mariann baratnomet hivtam, aki jelenleg Californiaban el, es pszichologiat tanul. Angolul ugy beszel mintha legalabb itt szuletett volna, rezume-irasban meg sok tapasztalata van.

Atnezte az enyemet, es kirohogott.

Kioktatoan hivta fel a figyelmem a reszletekre, ami zavart, majd rajottem, hogy velem mashogy nemlehet beszelni. Igaza volt mindenben, rittyentettem is egy fantasztikusan funkcionalot. Aztis atnezte, kijavitotta a nyelvtani hibakat – nemhiaba, en nyujorkiul beszelek, az az angol legalja.

Az uj rezumevel felfegyverkezve ujbol munkakeresesnek lattam – ekozben tobb hektoliter sort megittam estenkent, mert az jo. A WF1 – ez akar lehet a “What the Fuck” roviditese is, magamban igyis hivom oket – egyik munkatarsa idokozben felhivta a figyelmemet a Legends Hospitality egyik kiirasara. Ok kajaarulasban mozognak, nagyobb cegeknek dolgoznak. Olyanoknak, akiknek a fo funkciojuk es penzbeveteluk nem az emberek etetesebol all, azt kiadjak mas cegeknek. Mint pl. a Yankee Stadium.

Kovetkezo heten kedden volt esedekes a pre-screening. Ezutobbi annyit jelent, hogy egy szaki atnezi az oneletrajzot, es ha az nem passzol az adott munkakorhoz, akkor el sem kuld az interjura. Jogos, egy kamionsofor ne probaljon egy pincer tollaival ekeskedni.

Erre elis mentem, ott kaptam egy idopontot, meg egy “jegyet” a WF1-tol, hogy jogosult vagyok ott lenni az interjun.

Beszeltem is egy sraccal, asszem ketto kerdest tett fel, en inkabb azt a szep mosolyat figyeltem. Elkuldott vizeletvizsgalatra (drogteszt), ami allitolag fel-gyozelem – mert miert is koltenenk penzt arra, hogy megnezzek: szivtam-e az utobbi napokban. Persze szivtam, de az mas volt.

Es aszondtak, hogy varjak. Marminthogy majd hivnak.

Az ilyet en ismerem, gondoltam: aha, mehetek egy ujabb intejura. Bar ezmegcsak a masodik volt, kezdtem belefaradni az egeszbe. Igazan nemis faradtsagrol volt szo, inkabb a penztarcam uressegerol.

Igyahat “back to square one”. Visszaleptem az elso kockaba, feladtam, rajottem, hogy rendes adofizetonek lenni nemis olyan egyszeru. Kell a pez, kell a munka – igyhat hivtam Mariat.

Az ugynokot, aki illegalis diner-munkakkal kereskedik.

O mar aznap elis kuldott egy helyre, ahova nem vettek fel. Ottis elhangzott a “majd hivunk” elcsepelt frazis, ugyhogy hivtam is vissza Mariat, hogy keressen tovabb.

Maria hivott masnap: talaltam neked munkat, menj a Dorianba.

DORIAN!!!!

Es igy tortent, hogy nem az egyes kockaban kotottem ki, hanem a minusz kettesben. Egy ideig eljatszottam a gondolattal, hogy nem, hivjon ha akadna valami mas … de nem tehettem. Penzem nulla, az alberletet es a macskakajat fizetnem kell.

A szamlakkal lehet ugyan sumakolni, de csak ideig-oraig.

Igy tortent, az, amitol tartottam, hogy megfog tortenni.

Felhivtam George-ot, orult. Kabe annyira, mint en. Viszont o tudja, ha rolam van szo mint mukaero, akkor szamithat ram. Ott vagyok mar vagy harom hete. A vendegek kerdezik, hogy most meddig maradok … nem tudom, es ezt megis mondom oszinten. Ez attol fugg, ki birja tovabb.

Mindegy.

Idokozben FELHIVTAK.

HIVTAK TELEFONON. A Legends Hospitality (tovabbiakban LH), hogy felvagyok veve, menjek az eligazitasra.

Mentem. Megvoltam dobbenve. Meg vagyok dobbenve. Vicces nyarnak nezek elebe – de errol kesobb. Yankees Stadium meg minden …. Szerintem en vagyok az elso Magyar, aki ott dolgozik … amugy kabe annyi kozom van hozza, hogy eppen Sport Szelet-et eszek ...

Vissza a valosaghoz. Dorian. Nem erzek semmit. Dolgozok, penzt keresek, azt meg leszarom hogy hol es mivel. Eshogy kikkel. Munkatarsak?

Oroszlanyok. Meg mexikoi faszik. Nincs jelentoseguk.

Mar igazabol semminek nincs. A lenyeg, hogy legyen eleg penzem hazamenni osszel. Viszont mielott hazamennek, szeretnek visszamenni Maine-be.

Portland az egyik kedvenc varosom, barmeg csak egyszer voltam ott. Fogtam egy hatizsakot, teletomtem pizsamaval meg fogkefevel, es felszalltam egy repulore ami egeszen Portlandig vitt. Eltoltottem ott ket napot egyedul – nem kellett senkihez igazodnom, azt neztem meg amit akartam.

Es vissza akarok menni. Onnan meg a CAT-el athajozni Kanadaba (Yarmouth).

Meg majusban. Ezen vagyok jelenleg.